HŐSIESSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. A hős (II. 1), ill. a hősies melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság; elszánt, rettenthetetlen bátorság, rendkívüli vitézség. Emberfeletti, önfeláldozó hősiesség; forradalmi hősiesség. || a. Vkinek, vminek hősi(es) volta. Kitartásának, tettének hősiessége. Hősiességével megmentette társait is.
- 2. Hősi(es) tett, cselekedet, magatartás. Hősiességüket az egész világ csodálta.