HŐGUTA főnév (csak egyes számban) (orvostudomány)
Nagy melegben, a test párolgásának elégtelen volta v. megakadályozása folytán bekövetkező rosszullét, szédülés, láz, eszméletvesztés, esetleg halál. Hőguta éri; hőgutát kap. || a. (kertészet) Növénynek, kül. gyümölcsfának hasonló körülmények közötti hirtelen kiszáradása. Hőgutát kapott a barackfa.