HŐSIES [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Hőshöz (I. 1, 3) illő, reá jellemző <magatartás>. Hősies jellem, kiállás, munka, tett; a bányászok hősies helytállása; hősiesen harcol. □ Egyik életírója
verses krónikákba rakta össze hősies kalandjait. (Mikszáth Kálmán) Az öreg szolga
hősies állásba vágja magát. (Krúdy Gyula)
- 2. Hős módjára viselkedő; bátor. Hősies nép. □ A hősies király kegyeli a vakmerő
embert. (Jósika Miklós) Atyja gyakran Rozgonyi Cicellének nevezte
hősies leányát. (Justh Zsigmond)