Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HŐHE
HÖHÖHÖ
HŐHULLÁM
HŐK [1]
HŐK [2]
HŐKEZELÉS
HŐKÖL
HŐLÉGKEZELÉS
HÖLGY
HÖLGYFODRÁSZ
HÖLGYIKE
HÖLGYKOSZORÚ
HÖLGYMENYÉT
HÖLGYÚSZÓ
HÖLGYVÁLASZ
HÖLGYVERSENYZŐ
HÖLGYVÍVÓ
HŐMÉRŐ
HŐMÉRŐZ
HŐMÉRSÉKLET

HŐSÉG főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
  • 1. Igen nagy, tikkasztó, leverő meleg; forróság. → Elolvad a nagy hőségben (v. hőségtől). Úgy fűt, hogy nem bírjuk a hőséget a szobában. Hőséget árasztanak a Martin-kemencék. □ Megenyhült a nap hősége, A lég könnyű, lágy-meleg. (Tompa Mihály) || a. Rendkívül meleg, forró időjárás. Rekkenő, tikkasztó, tűrhetetlen hőség; → megüti a hőség. Sokat szenved a hőségtől. □ Ott hever a göböly, Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most A kövér mezőből. (Petőfi Sándor) Ingünket egészen kigomboljuk, olyan nagy a hőség. (Gelléri Andor Endre)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vmely heves érzelem, indulat, izgalom, ill. ennek nyomán fellépő testi hőérzet. □ Roppant hőség telítette meg a szívét. (Móricz Zsigmond)