Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HÖRGŐ melléknév és főnév
  • I. melléknév -n Olyan, aki, ami hörög. Hörgő ember, hang, mell. □ Szava hörgő vala, mint a haldoklóé. (Eötvös József)
  • II. főnév -t, -je [e] (bonctan) A légcsőnek két, majd több ágra szakadó s a tüdőbe vezető folytatása.
  • Szóösszetétel(ek): hörgőbántalom; hörgőváladék.
  • hörgői; hörgős.