Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HOZZÁLÉP
HOZZÁMEGY
HOZZÁMÉR
HOZZÁNŐ
HOZZÁNYÚL
HOZZÁOLVAS
HOZZÁPÓTOL
HOZZÁRAGAD
HOZZÁRAK
HOZZÁSEGÍT
HOZZÁSIMUL
HOZZÁSZAB
HOZZÁSZAGOL
HOZZÁSZÁMÍT
HOZZÁSZÁNT
HOZZÁSZEGŐDIK
HOZZÁSZEREZ
HOZZÁSZÍJAZ
HOZZÁSZOKIK
HOZZÁSZÓL

HŐ [3] mondatszó I. (népies) <Figyelemkeltő szóként, főleg távol levő személynek kiáltva.> □ [A deák] kézzel-lábbal kezdett integetni … – Hő, hő, hahó – kiabált torkaszakadtából. – A lovas észrevette, egyet került az útján, s arra tért. (Móricz Zsigmond) II. (népies) A. <Megállást parancsoló szóként.>
  • 1. <Igába fogott lovat v. más igásállatot, ill. fogatolt járművet megállító szóként.> Hő, te fakó! □ Zaj hallatszott: hajsza Csákó! … hi! hő! (Tóth K.)
  • 2. <Mezei v. erdei vad kergetésekor kiabált v. megállást parancsoló szóként.> □ Duzzog (a rókát kergetve jő). Sánta róka, hőhe, hő! már alig piheghetek; Megharaptál, én megeszlek: Hőhe! sánta róka, hő! (Elfogja a rókát) (Vörösmarty Mihály) Róka, medve, hőhe hő, Vadra, holla, hajsza! hő! (Tóth L.) Nyúl futott keresztül a kocsi előtt. – Hő, hő, – kiabáltak utána. (Móricz Zsigmond) B. <Személy csillapítására, nyugtatására.> □ Ki eszi ezt [a sok halat] meg? – kérdezte édesanyám határozott undorral. Ki eszi?! … Hő, azon ne búsuljon anyám! (Móricz Zsigmond) III. (tájszó) <Ökör hátráltatására, visszaléptetésére:> hátra! vissza! Hő, vissza!