Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HŐ [2] indulatszó (népies)
  • 1. <Hőségtől, bortól, izgalomtól felhevült állapot érzékeltetésére:> hű! fű!, phű! □ De már erre hadd kerüljön elő a vörösgyurkó [= kulacs] az asztal alól. Hő, de melege lett egyszeribe Jónásnak. (Móricz Zsigmond)
  • 2. <Öröm kifejezésére; annak érzékeltetésére, hogy vki előre örül vminek, vki boldogságának:> hű! tyű! □ Hő! Hogy fog ennek tapsikolni az én kis pujám! (Móricz Zsigmond)
  • 3. <Ijedség kifejezésére, ijedt személy lelkiállapotának festésére.> □ Be van fogva az ökör, viszem magukat a házba. – Hő, csak a fejére kulcsolja nagyanyám a két kis vaskos barna kezét. (Móricz Zsigmond)
  • 4. <Megütközés kifejezésére.> □ Azt a sánta csordást híjtam be eccer a házba, oszt aszontam neki, hogy szeressen engem. – Hő a zanyád [= az anyád]! mit adott érte? (Móricz Zsigmond) Hát Debrecenben szántanak-e már az asszonyok ebbe a nagy háborúba? Megütődve néz fel [a gazda]. – Debreceni asszony? … Hő, kedves úr, nagy dáma a debreceni asszony. Nincs a munkára … kínszerítve [= kényszerítve]. (Móricz Zsigmond)
  • 5. <Meglepetés, csodálkozás kifejezésére:> hű! Hő, micsoda nagy ház! || a. <Elbeszélésben, csodálkozást is festő élénkítő szóként:> hej! □ Hő, nagy fiskális volt [édesapám], úgy írta a szerződéseket … mintha baltával csapkodná. (Móricz Zsigmond)