HORPAD tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (
ritka)
<Rugalmas v. merev, szilárd, rendsz. üreges test, tárgy felülete v. ennek egy része vmely külső erő v. belső változás hatására> homorúra görbül.
A sír egyre jobban horpad. A lemez lassan horpadni kezdett. A bádogból készült kancsó könnyen horpad. □ Kisded halom ez már, horpadva, sülyedve: Bár török ezrével van alá temetve. (Arany János)
- Igekötős igék: behorpad; összehorpad.