HOSSZÁBAN határozószó, (
népies) hosszába
1. Hosszúsága irányában.
Széltében és hosszában egyforma. Hosszában viszi a létrát, nem keresztben. A papírt hosszában összehajtja. Hosszában kettéhasítja a fát. Megmérte a földet, de csak hosszában. Hosszában veszi a szövetet a szoknyához. □ Alig bírja már a lábam, El kell dőlnöm itt hosszában. (Petőfi Sándor) Egy nap apám | elővett, és mialatt a divány | hosszában hevertünk, megtanitott | a titokra, tízesek, százasok | hogy nőnek föl egymáson ezerig. (Szabó Lőrinc)
- 2. (ritka) Egy hosszában: megszakítás nélkül, egyvégtében. □ És mi az emberiség története? vérfolyam, amely |
egy hosszában szakadatlan foly le korunkig. (Petőfi Sándor)
- 3. (névutószerű haszn, birtokos jelzős szerkezetben) Hosszan a névszóval kifejezett térbeli tárgy mentében, mellett. Az egész part hosszában villák állanak. □ Egy testes ősz ember hanyatlik a falhoz, s dől el a fal hosszában. (Gárdonyi Géza)