HORGOL [1] ige -t, -jon
tárgyas Fonalból horgolótűvel egymásba kapcsolódó hurkokat képezve készít vmit <főleg vmely ruhadarabot, kézimunkát>.
Csipkét, kesztyűt, sapkát, asztalterítőt horgol. □ Sárga pamuttal horgolt valami terítőt. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül)
Esténként horgol; szépen horgol. || b. tárgyas <Mintát, díszt> ilyen eljárással készít, alkalmaz vmire.
A terítő közepére csillagot horgolt.
- Igekötős igék: meghorgol; összehorgol; ráhorgol.
- horgoló; horgolt; horgoltat.