HORDSZÉK főnév (történettudomány)
Két vízszintes rúdra szerelt, rendsz. elfüggönyözhető, hordozható karosszék, előkelő személy(ek) szállítására. A szolgák letették a földre a hordszéket, s úrnőjük kiszállt belőle. □ Az orosz diplomata
kivitette magát hordszéken a szövetségesek táborába. (Jókai Mór) || a. Hordozható szék, ülőbetegek szállítására. Két ápoló hordszéken vitte a beteget a műtőbe.