HONORÁCIOR főnév -t, -ok, -a (
történettudomány)
<A késői magyar rendi társadalomban> nem nemesi származású, de értelmiségi foglalkozása révén a jobbágynál kedvezőbb társadalmi helyzetben levő személy, kül. ügyvéd, orvos, mérnök, lelkész.
A honoráciorok rétege. □ A művészszobában lassanként felgyűlt honoráciorok kellemetlenül, feszélyezve érezték magukat. (Babits Mihály)