Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HÓNALJHAJTÁS
HÓNAP
HÓNAPOS
HÓNAPSZÁM [1]
HÓNAPSZÁM [2]
HONATYA
HONCSOK
HONFI
HONFIBÚ
HONFITÁRS
HONFIVÉR
HONFOGLALÁS
HONFOGLALÓ
HONI
HONISMERET
HONLEÁNY
HONMENTŐ
HONN
HONNAN
HONNÉT

HON [1] főnév -t, -a v. -ja (csak egyes számban) (választékos) Haza, szülőföld. □ Itt küzdtenek honért a hős | Árpádnak hadai. (Vörösmarty Mihály) Ha visszatérek, boldogúlva, hon, Hadd lássam népemet virányidon! (Eötvös József) Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! (Petőfi Sándor) || a. (birtokos személyraggal) (irodalmi nyelvben) Az a hely, vidék, ország, ahol vminek a hazája van, ahol vmi különösen elterjedt, otthonos, uralkodik. A citrom és narancs hona; a boldogság, a fény hona. □ Oda vezess, hol pálmafák virúlnak, A napnak, illatoknak szép honába. (Madách Imre) || b. (régies) Otthon, hajlék, lakás. □ Bújt az üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában, Szertenézett s nem lelé Honját a hazában. (Kölcsey Ferenc) Mit bánjuk a mérföldeket, Mocsárt, lejtőt, meredeket, Mely köztünk s a hon közt terül. (Arany János–Burns-fordítás)
  • Szóösszetétel(ek): honárulás; honáruló; honboldogítás; hongyűlölő; honkereső.