HAJLÍTHATATLAN melléknév -ul, -abb, (
régies,
választékos) hajlíthatlan
- 1. Olyan <tárgy>, amelyet törés veszélye nélkül nem lehet hajlítani; nem hajló; merev. Az öntött vas, a száraz vessző hajlíthatatlan.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Elhatározásához mereven ragaszkodó, meg nem alkuvó, elvei mellett kitartó, rábeszélésnek nem engedő <személy>; hajthatatlan. Hajlíthatatlan ember volt világéletében.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Az ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó. Hajlíthatatlan akarat, elhatározás, jellem, szándék. □ Megfogadta magában, hogy udvarias lesz, de önérzetes, tisztelettel teli, de hajlíthatatlan. (Ambrus Zoltán)
- hajlíthatatlanság.