HAJÍT ige -ott, -son; -ani v. -ni
tárgyas Széles ívben, nagy erővel, messzire dob, repít vmit. →
Gerelyt hajít; kézigránátot hajít; → koncot hajít vkinek. Messzire hajítja a sapkáját. A menekülő után hajította a baltát. □ Pányvával [a vadlovakból]
, hamikor kell, fognak, Hajítva kötését repülő huroknak. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) (
ritka)
Tegnap messzebbre hajított, mint ma. □ Ki jól tudott lőni, ki meg a baltával tudott célba hajítani. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: áthajít; behajít; elhajít; felhajít; kihajít; lehajít; meghajít; odahajít; széthajít; visszahajít.
- hajító; hajított.