HOMLOKZAT főnév -ot, -a (
építészet)
Vmely épületnek az az építészeti elemekkel tagolt külső határoló felülete, amely szabad térség (utca, tér, kert stb.) felé néz, és amelyen rendsz. bejárat is van.
Udvari, utcai homlokzat; a gyár, a kastély, a (lakó)ház (egyik) homlokzata. □ Tekintélyes épületek emelkednek
fehér homlokzatuk három ablakkal rúg ki az útra. (Móricz Zsigmond) || a.
Főhomlokzat.
A palota homlokzatát szobrok díszítették.
- Szóösszetétel(ek): 1. homlokzatdísz; homlokzatfesték; 2. főhomlokzat.
- homlokzati; homlokzatú.