HOLLA [2] mondatszó hollá (kissé régies)
<Figyelemkeltő szóként, főleg távol levő személy(ek) megszólítására v. olyankor, amikor nem tudjuk, van-e a közelben valaki:> halló? hé! □ He, holla! ki van benn? (Kemény Zsigmond) Bende
szétnéze az éjben; |
"Hollá! hó!" kiabál: "Ki van itt? hol vagytok?" (Arany János) Holla kocsis! Szaladjon be a dulló udvarába. (Mikszáth Kálmán) Hollá! Fegyverre őrség! Trombitáljátok össze a katonaságot!
Utána a nyomorultaknak, fogjátok el őket! (Ambrus Zoltán)