Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akinek az a betegsége, hogy alvás közben felkel, öntudatlan állapotban járkál, esetleg tesz-vesz, beszél, anélkül, hogy felébredne; alvajáró, lunátikus. Holdkóros ember, férfi. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, rá emlékeztető. Holdkóros ábrázat, tekintet. □ Fagyos, holdkóros mosoly vonult végig fehér arcán. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Zavaros gondolkodásra valló. Holdkóros beszéd. □ Holdkóros világnézetek jellemzik valamennyi akkori elbeszélésemet. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Holdkóros személy. A holdkórost gyógyítani kell. □ Várta, hogy a tanár beszélni kezdjen. De az nem beszélt. Nézdelődött, mint a holdkóros. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Holdkórosra (II. 1) emlékeztető, zavaros gondolkodású, magatartású személy. Olvastad, miket írt az a holdkóros?
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ábrándok után futó, ábrándokat kergető személy. □ Holdkórosa vagyok annak az ábrándnak, hogy valaha drámai színésznő lehetnék. (Jókai Mór)