HÓ [2] főnév (-t), hava (havak)
Hónap (1).
Folyó hó; → naptári hó; f. hó 5-én; a hó eleje, közepe, vége; április, május hava; ebben a hóban. □ [Amit] sebtében eddig írtam; Két hóra nem kevés. (Arany János) Hetek múlva, havak múlva elért a tenger partjára. (Jókai Mór) Ah jól emlékezem valóban! Tél volt, bús december hóban. (Babits MihályPoe-fordítás)
- Szólás(ok): (népies, régies) feljött a hava: rájött a hóbort(ja), megint beszámíthatatlan állapotban van.
- Szóösszetétel(ek): hóbér; hóközép.