Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HOGYAN
HOGYHA
HOGYHOGY
HOGYISNE
HOGYLÉT
HOGYMINT
HOGYNE
HOGYSEM
HOGYVOLTOZ
HÓHA
HÓHÁNYÓ
HÓHARMAT
HÓHATÁR
HÓHÉR
HÓHÉRBÁRD
HÓHÉRKÉZ
HÓHÉRKODIK
HÓHÉRMUNKA
HÓHÉRPALLOS
HÓHÉRSÁG

HOGYISNE [gy-i] mondatszó (régies írva: hogy is ne is) (Az első szótag magánhangzója főleg gúnyos használatban gyak. hosszú és emelkedő hangmenetű) (bizalmas)
  • 1. (gyak. gúnyos) <Párbeszédben megelőző felszólításra, kérdésre v. közlésre adott tagadásként, elutasításként, ilyen válasz előkészítő szavaként> [Tedd meg, kérlek az én kedvemért!] – Hogyisne! Van eszemben!: hogyan is kérhetsz v. kérdezhetsz ilyesmit?!; van annyi eszem, hogy ne tegyem meg, hogy nem tettem meg. □ Legjobb, bizony, ha bikavért iszunk: … – Zeüsz uccse, azt: piros jóféle színbort, Akkor, tudom, megjő a jó tanács. – Hogy is ne? színbort! mindig az ivás! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Én ti a nyomukba vezettétek őket? – Hogyisne! Hiszen ha nem is veletek jött volna Sárközi, már csak rá való tekintetből se. (Gárdonyi Géza) Pesten azt beszélik, üres mán a Hortobágy, se ló, se marha. – A, hogyisne. Hát sok lovat elvittek, de nyől az … most mán két hete újra sorozzák a fiatalságot a luvásárba. (Móricz Zsigmond)
  • 2. <Elbeszélésben, előadásban, közbevetve> ez csak természetes, ez magától értetődik. Megkért, hogy tegyem meg neki. Hogyisne, hiszen annyit köszönhetek neki! □ A jószágigazgatók egy része félistennek hiszi magát, hogyisne: ezer ember kunyorálja kegyelmüket. (Vas Gereben) Te … mindjárt mögijedsz. – Hát hogyisne: ha ez a gyerök beteg, mindnyájan betegek vagyunk. (Gárdonyi Géza)