HÓBORTOS melléknév -an, -abb
Olyan <személy>, akinek hóbortjai vannak; kiszámíthatatlan, különös természetű, rigolyás. Hóbortos fickó. □ Mások szerint ez a fejedelmi páva, Sokkal ravaszabb, mint hóbortos és gyáva. (Sárosy Gyula) Két esztendeje bolondítja
a várost,
hóbortossá teszi az asszonyokat. (Kaffka Margit) Találkoztam egy vénkisasszonnyal, az
mindig fogkefével
mosta a kutyája fogát. Hóbortosnak tartották. (Kosztolányi Dezső) || a. Furcsa, különös, szertelen, fantasztikus <magatartás, gondolkodásmód, művészi ábrázolás>. Hóbortos ábránd, ötlet, terv. □ E kép
tárgya, nézd, csak hóbortos mese. (Madách Imre) Vad indulat, hóbortos szenvedély vezeti minden lépteit. (Jókai Mór)