Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. indulatszó (rendsz. a második szótag hangsúlyosabb)
1. <Csodálkozás kifejezésére.> □ Hát a fejedelemasszony szép-e? Hohó! Nagy uram. Olyan a két szeme, mint a tüzes kerék, mikor fajerwerk [= tűzijáték] van. (Jókai Mór) No, csakhogy itt vagy! Úgy vártunk, mint egy püspököt. Hohó fiú, hiszen te tokát is eresztettél. (Mikszáth Kálmán) || a. <Csodálkozó rosszallásban.> Hohó, hát így vagyunk?
2. <Kételkedés kifejezésében.> □ Ho hó; egy ház nagyobb, mint az egész Pest városa, már azt higgye, aki hiszi. (Gaál J.)
II. mondatszó
I. <Figyelmeztető szóként.>
1. <Messzebb levő v. a közelben tartózkodó személy figyelmének a beszélőre irányítására, főleg olyankor, amikor a személy neve v. kiléte ismeretlen a beszélő előtt:> hó! hahó! □ Hohó! kiálta [Baradlay Richárd] Arra a neszre aztán megnyílt egy oldalajtó, s abból világosság jött be. (Jókai Mór) Timár uram, tutuljon [a tülökkel] annak a fullajtárnak, hohooó! (Jókai Mór)
2. (ritka) <Kutya szólításakor, hívásakor.> □ Hohó! Szellő, Fecske, ide! (Jókai Mór)
II. <Megállásra, a beszéd félbeszakítására való felszólításként.>
1. <Mozgásban levő, főleg szaladó ember megállítására.> □ Jere, Ha még nem láttak, elhaladhatunk. | Hohó! fiú, add azt a lányt ide. | Utána társak, el kell fogni őt. (Vörösmarty Mihály) Hohó, urak! sivíta a törpe éles hangja, kettesével csak az orgyilkosok mennek egy ellen. (Jókai Mór) Hohó! Állj meg, ember, agyon ne tiporj. (Mikszáth Kálmán) || a. <A mozgás gyorsaságának csökkentésére, lassítására:> lassabban!, lassan!, ne oly hevesen! Hohó, ne siess annyira! □ Hohó! szólalt meg a pap legalább azt mondd meg: miért futsz? (Gárdonyi Géza) || b. <Vmely cselekvés megakadályozásáról szóló kifejezésben.> □ Hohó, barátom! Az nem úgy megy, hogy ön maga zsebelje el [a pénzt]. (Jókai Mór)
2. <Túlzott lelkesedésnek, dicsekvésnek, reménynek a lehűtésére, csökkentésére.> Hohó! Nem addig van a! Hohó, hátrább az agarakkal! □ Orditoztok diadalt, Hűhóztok istentelenűl. | Hohó lassabban egy kicsit És hátrább! (Petőfi Sándor) Hohó, nagyon sok van még, mit te nem tudsz. (Madách Imre) || a. <Nehézségekre való figyelmeztetés bevezetésére.> Hohó, barátom, nagy fába vágtad a fejszédet!
3. <Ellentmondás, tiltakozás kifejezésére.> Hohó, nem úgy van az! □ Hazaviszed Marit Rekettyésre, nekünk pedig útilaput kötsz a talpunkra. Hohó! Ez ellen tiltakozom. (Mikszáth Kálmán) A nadrágért is adok [száz koronát] Hohó tiltakozott Feri. Az testvérek között is megér százötven koronát. (Kosztolányi Dezső) || a. <Gondolatban való tiltakozásra, vmely állítás figyelembe nem vételére valló kifejezésben.> Hohó, gondoltam magamban, felőlem beszélhetsz!
4. <Hirtelen eszmélés kifejezésére.> Hohó, majd elfelejtettem, hogy beszélnem kell veled! □ Mi a fene lelt engem, hogy szembe dicsérek? | Most veszem észre, hohó! mind, amit mondtam, hazugság. (Petőfi Sándor) Hohó, most jut eszembe (Vas Gereben) Kezdték már belátni, hogy hohó, hiszen ez a név voltaképpen nagy érték. (Mikszáth Kálmán)