HÓCIPŐ főnév
Magas szárú, többnyire gumiból, ill. alul gumiból, felül vastag posztóból készült, cipőre húzható, bolyhos bélésű, csatos, gombos v. zipzáras lábbeli, melyet télen, hideg, hó és sár ellen, főleg gyermekek és nők hordanak.
Kilyukadt a hócipőm, meg kell ragasztani. □ [Nők.] Ha
| kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel | s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, | mint az albatroszok, | fölkacagok az örömtől. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): hócipőjavítás.
- hócipős.