Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HAJLAT főnév -ot, -a
  • 1. (irodalmi nyelvben) Útnak, vonalnak az egyenestől eltérő iránya, ív alakú görbülete; kanyarulat. □ Az út hajlatánál benyúltam a zsebembe, s elővettem a zsebkendőmet. (Gárdonyi Géza) E szőke bús magyar víz hajlatánál Mélázott árván ama régi császár. (Juhász Gyula)
  • 2. (kissé népies) Lejtő alja; mélyedés, völgy. A dombok hajlatában vastagon áll a köd. □ Még virradatkor kivonultunk holmi köves dombok mögé, hajlatok mögé, árkokba. (Gárdonyi Géza)
  • 3. (építészet) A tető két v. több ferde síkjának metszése által keletkező mélyedés; vápa. A padlás hajlata. || a. (építészet) Az eresz hajlata: az eresz és a fal síkjának metszése által keletkező szöglet. Az eresz hajlatában fecske fészkel.
  • 4. (ruházkodás) Hónalj. Hajlatban szűk a kabát ujja.
  • Szóösszetétel(ek): éghajlat.
  • hajlatú.