Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (kissé választékos) A nagyon régi múltban; egykor nagyon régen. A magyarok hajdan kitűnő lovasok voltak. □ Volt hajdan egy öreg asszony, Özvegy volt, s egy rossz fija volt. (Fazekas Mihály) Hajdan a termő föld, míg birtokká nem vált, Per és lárma nélkűl annyi embert táplált. (Csokonai Vitéz Mihály) Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott. (Petőfi Sándor) A Visztulánál hajdan s ma is Tréfás, dalos halászok ülnek. (Ady Endre)
2. Valamikor régen <rendsz. úgy értve, hogy az adott lelkiállapotban a beszélő viszonylag távoli múltra gondol>. □ Igazi kis beamter [= hivatalnok] lett ebből a hajdan friss, betyáros fiúból (Kaffka Margit) Hajdan, szepességi úrfi-koromban, másféle foglalkozásom is volt. (Krúdy Gyula) Imrusnak az az utazás jutott eszébe, amit szegény apival [= apukával] tett meg hajdan Pestre. (Babits Mihály)
3. (ritka, régies) A messzi jövőben; egykor majd. □ Az új Róma falait volt felépítendő, mely hajdan ura legyen az egész világnak. (Jókai Mór)
II. főnév -t (csak egyes számban) (költői) Távoli múlt, régi kor. □ És mi az emberiség története? vérfolyam, amely Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki. (Petőfi Sándor)