HORGOL [3] tárgyatlan ige -t, -jon (
népies,
régies)
<Ember, állat> dühösen, indulatosan morog; herreg; acsarkodik. □ Bizony emberhalál is lett volna vége, Hogyha el nem illan a vitéz Juhgége: | Erre Csimaz horgolt, szörnyen fenekedett. (Arany János)
- Igekötős igék: összehorgol.
- horgolás; horgoló.