HOKEDLI [ë v. e] -t, -ja v. -je [e], (népies) hokkerli (bizalmas)
Támla nélküli négylábú, néha felnyitható fedelű v. fiókos konyhai szék; mosdótál v. edény elhelyezésére is haszn. A hokedli fiókjában tartották a cipőkeféket. A vizes vödör a hokedlin volt. □ Leült a hokkerlire s arcát tenyerébe temetve, zokogott. (Móricz Zsigmond)