Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HOGYAN határozószó, kérdő, vonatkozó és határozatlan és főnév
I. határozószó, kérdő (főhangsúlyos szóként)
I. <Főleg érzelmileg nem színezett mondatban.>
1. <A cselekvés módját tudakolva:> milyen módon?; miképpen?; hogy? Hogyan csinálod ezt (a gyakorlatot)? Hogyan vezetted le ezt a tételt? Hogyan írjuk ezt a szót? Hogyan értsem ezt? Hogyan oldjuk meg ezt a kérdést? □ Most megtanulhatjátok, hogy mulat a nép. (Petőfi Sándor) Az én szegény Henrym keresztüljött a két falon. Ma se értem, hogyan, magas, két öles falak voltak. (Ady Endre) Hogy hogyan és mikor | nyomhatott el az álom, nem tudom. (Szabó Lőrinc) 11 <Kérdő névmás v. kérdő határozószó után.> □ Nekem közömbös valami, hogy ki hogyan vélekedik rólam. (Gárdonyi Géza) [A vadászok] boldog dicsekedéssel beszélték, melyik állatot hogyan érte a lövés? (Gárdonyi Géza) || a. Milyen nyelven? melyik nyelven? Hogyan beszéltél vele? Magyarul? || b. <A cselekvés módja mellett a cselekvés fokát, mértékét is tudakolva.> □ Egy szíjjártónak meg egy kéményseprőnek a gyerekét tanítottam összesen nyolc forintért havonként Ruhára nem telt. Pedig hát nem egyszer néztem aggódva, hogyan feslik, málik. (Gárdonyi Géza) b1 <Kérdő névmás után.> □ Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? | Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg? (Arany János)
2. (ritka) Milyen állapotban, helyzetben?; hogy? Hogyan áll az ügy? □ Hát hogyan leszünk? kérdi a cigány. (Vas Gereben)
3. <A cselekvés fokának, mértékének tudakolására:> milyen fokban?; milyen mértékben? Hogyan fizet a búza?
4. <Tetszést, ill. annak fokát tudakoló kérdés szavaként:> hogy? (6a). Hogyan tetszik az új kalapom? □ Te, próbáld fel csak ezt a fülbevalót! Akarom látni, hogyan fest rajtad. (Ambrus Zoltán)
5. <Valamely történés körülményeit tudakolva.> Hogyan történt az eset? || a. <Vmely jelenség, lehetőség okát, magyarázatát tudakoló kérdés szavaként:> milyen alapon?; miféle összefüggés alapján? □ S hogyan lehet, hogy ahol csak magyar gyermekek ringanak bölcsőben, mind ugyanazt a becéző nyelvet beszélik? (Jókai Mór) Juliska azon tűnődött, hogy: vajon hogyan juthatott [a komorna] ennyire (Ambrus Zoltán)
6. (kissé választékos) Milyen áron?; mennyiért?; hogy? Hogyan mérik a bort? Hogyan vetted a csirkét?
II. <Érzelmileg színezett mondatban.>
1. <Csodálkozó kérdésben, a kételkedés mozzanatának kiemelésére:> hát lehetséges az, hogy ?; (szinte) lehetetlen (az), hogy Hogyan mondhatott volna ilyet egy gyerek?! Hogyan is gondolhatott ilyen őrültségre?!
2. <Méltatlankodás, felháborodás, rosszallás kifejezésében:> mi ad(ott) okot, jogot, alapot rá, hogy (a szóban forgó személy a szóban forgó cselekvést elkövesse)?!; mi jogon?!; mi alapon?! Hogyan jutott eszedbe ilyet tenni? Hogyan beszélhetsz így apáddal?
3. <Felkiáltásban:> milyen nagy mértékben !; milyen nagy fokban !; milyen nagyon !; mennyire ! Hogyan megvénült néhány év alatt! □ Nézd, hogy szeret. Hogyan egy a szíve az én szívemmel! (Gárdonyi Géza) Hogyan sírhat még a hitves, hogyha így sír az atya! (Babits Mihály) Minden virágra emlékezem. Hogyan pompázott az orgona! (Babits Mihály)
4. <Felkiáltásban a cselekvés határozatlan minősítésére, alkalmilag más-más árnyalattal:> milyen jól !; milyen nagyszerűen !; milyen ügyesen ! (stb.) □ Ács Laci is megerősödhetett azóta Emlékszel-e, hogyan felmászott a jegenyefára? (Gárdonyi Géza) Hát mosást is vállal? Hogyne. Mos, vasal, mégpedig hogyan. (Kosztolányi Dezső)
III. (m értékű v. tagmondat értékű szóként)
1. <Csodálkozás kifejezésére, főleg olyankor, amikor vkinek a kijelentését, az eseményeknek vmely összefüggését nem érti a beszélő, amikor vmit félreértett v. kifogásol, s a mondottak megismétlésére v. részletezésére hívja fel a másik beszélőt.> □ Atyja ezt a kötelezvényt három nappal a halála után írta alá. Hogyan? Nem értem. Atyja szeptember 29-én halt meg. De nézzen ide. Atyja itt október 2-ától keltezte aláírását. (Reviczky GyulaIbsen-fordítás) Hogyan hogy nem ismerték meg az én ártatlanságomat? (Gárdonyi Géza)
2. <Kételkedő kérdés szavaként, főleg azt mérlegelve, helyes-e v. helytelen, amit tenni akarunk v. nem akarunk, lehet-e, szabad-e vmit megtenni v. meg nem tenni?> □ Hogyan? nem írni most? letenni tollamat, Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat? (Arany János)
3. Hogyan, hogyan sem: nem lehet tudni, hogy hogyan, de valahogyan (egyszer csak, mégis csak) Hogyan, hogyan sem, csak ott termett mellettem. □ A gazdasági pályára tévedtem; hogyan, hogyan sem, a jó isten tudja (Vas Gereben)
II. határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (ritka) <A cselekvés, a fizikai és lelki tevékenység módjára utalva:> ahogyan. Fusson, ki hogyan tud!
III. határozószó, határozatlan (ritka) <Állandósult kapcsolatokban, igei állítmány nélküli mondatban, rendsz. mondat értékű v. tagmondat értékű kifejezésben, kérdő-vonatkozó névmással v. határozószóval kapcs-ban, az állapotnak, a módnak, hasonló, meg nem határozott, ill. esetenként váltakozó körülmények érzékeltetésére; mindegyik szót külön hangsúlyozzuk:> a) egyszer így, máskor úgy; b) egyik helyen így, a másikon úgy. [Hogyan viseli magát a gyermek?] Mikor hogyan.
IV. főnév -t, -ok, -ja (ritka, főleg irodalmi nyelvben)
1. Eljárási mód. □ Ismerte az eljárást, annak hogyanját és mikéntjét. (Tömörkény István) Be kell idegeznie azt a hogyant és mikéntet, amivel a falu tagjai együtt és közösséget alkotva élik a közéletet. (Móricz Zsigmond)
2. Vmely terv megvalósításának, vmely cselekvés végrehajtásának módjára vonatkozó kérdés. □ Nyugtalanul aludtam. Ezer hogyan bukkant föl és merült vissza az agyamban. (Gárdonyi Géza)