HIÚZSZEM [z-sz] főnév (főként többes számban) (
irodalmi nyelvben)
Ragadozó tekintetű, éberen figyelő, élesen látó szem. □ Vad hiúz-szemek Támadásra, elfogásra készen Egyre lestenek
Szívtelen, rémarcú üldözői im
A hitelezők. (Petőfi Sándor) Hiúzszemekkel, szökésre készen várta
A leány
hirtelen elhalványult. (Jókai Mór)