HELYESBÍTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A helyesbít igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; beszédben, írásban elkövetett hiba kijavítása, helyreigazítása. A hiba, a téves hír helyesbítése. || a. Az ezt kifejező szó(k), adat(ok); a helyes szöveg. A helyesbítés piros tintával van bejegyezve.
helyesbítési.