HEGYTETŐ főnév
A hegy legfelső, legmagasabb része, teteje, csúcsa. Erdős, havas, sziklás hegytető. A hegytetőn menedékház áll. □ A nap
fáradva dől le A nyugati hegytetőre. (Petőfi Sándor) Elszállt az esthajnal a hegytetők felett. (Arany János) Az épület följebb van. A hegytetőn van. (Kosztolányi Dezső)