HÉBE-HÓBA [e] határozószó
Nagyon hosszú(nak tartott) időközökben; éppen csak elvétve, nagy néha. Hébe-hóba felkeresett. Hébe-hóba találkozom vele. □ [A fia] csak hébe-hóba írt
levelet. (Mikszáth Kálmán) Hol szépet, hol csúnyát álmodott az urával, eleinte csak hébe-hóba, de aztán éjszakárul éjszakára. (Móra Ferenc)