HIVATVA határozószó (határozói igenév)
<Csak néhány szókapcsolatban.> Hivatva érzi magát vmire: hivatottnak, képességei szerint megfelelőnek v. illetékesnek érzi magát vmire. Hivatva van vmire v. arra, hogy
v. vmit tenni, ő van hivatva rá: az ő hivatása, hogy
, ő a hivatott; ő az illetékes; az ő feladata; az ő kötelessége. □ Megtetted amire hivatva valál, lelked nemesb valóját adtad a közönségnek. (Arany János) Mink vagyunk hivatva E ronda démont féken tartani. (Madách Imre)