HIVATOTT melléknév -an, -abb
Olyan <személy>, aki vmely fontos, magasabb rendű feladat elvégzésére alkalmas, rátermett, akinek vmire hajlama, hivatása (1) van.
A munkásság hivatott vezetői; hivatottnak érzi magát vmire. Az Akadémia hivatott a tudományos élet szervezésére. □ Csillogó szemeivel majd benyelte a magasra hivatott polgármestert. (Tolnai Lajos) A nemes büszkeség
néha csak azért elégedetlen a munkájával, mert erejét nagyobbra hivatottnak tartja. (Ambrus Zoltán) || a. (
ritka,
régies) Illetékes vmire v. vmiben. □ Nem értem
, hogy
éppen énhozzám fordulnak
Miért nem fordul kegyelmed inkább Illésházy kancellárhoz, aki
a magyar ügyeknek
hivatott elintézője? (Jókai Mór)