HIVÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (
ritka)
A hisz igével kifejezett magatartás, lelkiállapot, ill. az a tény, hogy vki hisz vmit; hit.
Hamar hivés; könnyen hivés. □ A hivés könnyű, s nincs benne ész. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) [Lelke] kínosan vergődik és habozik a hivés és a nem hivés között. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): sokistenhivés.