Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HÍVOGATÓ [í v. i] melléknév és főnév
  • I. melléknév -an v. -lag Olyan <személy, dolog>, aki, amely hívogat vkit, vmit. Hívogató írás, levél, szó; a pincéjébe vendégeket hívogató gazda; hívogatóan v. hívogatólag int vki felé. □ Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. (Arany János) Pupillái nem győzték magukba szívni a színes lámpák és tündöklő karácsonyfa hívogató ragyogását. (Kuncz Aladár)
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. (tájszó) Lakodalmi vendéghívó vőfély. Itt járt a hívogató. □ Elküldte a hívogatókat Vörös Gábor uramékhoz. (Tolnai Lajos) || a. (tájszó) Az e személy által mondott s a lakodalomra való meghívást közlő, tartalmazó (verses v. prózai) szöveg.
  • 2. Minden olyan jel, jelzés, jelvény, amelynek feladata, hogy vkit hív, hívogat, csábít vmire, vhová. Szól a hívogató az ebédre. A piaci árusnak csengő, fütty a hívogatója. || a. <Madáretetőn> madzagra aggatott néhány tökmag v. fél dió: ez hívja fel a madár figyelmét a tulajdonképpeni etetőre.
  • Szóösszetétel(ek): állathívogató.