Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akit nem hívtak meg valahová, aki valahol hívás nélkül jelenik meg. Hívatlan látogató. □ Kéretlen s hívatlan vendégek zúdulnak a rémülten meglapuló családok nyakára. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Hívatlanul: önként, magától, maguktól; hívás, felszólítás, kérés, parancs nélkül. □ De vakmerőn s hívatlanúl Előáll harmadik. (Arany János) A hegedűknek a tücskök felelnek Hívatlanul a szőke asztagon. (Juhász Gyula)
2. (irodalmi nyelvben) Olyan, akit v. amit nem kértek fel vmire; illetéktelen. Hívatlan prókátor: olyan személy, aki kérés v. megbízás nélkül vkinek érdeke, ügye mellett szót emel; fogadatlan p. □ Hányan mondák, hogy számoltak magukkal, És felköték egy fára magukat. | De ha leoldák hívatlan kezek, Az élet új érintkezése már Feledteté velök a számadást. (Madách Imre) Nem mertem ránézni, attul tartva, hogy rossz néven veszi hívatlan figyelmemet. (Jókai Mór)
II. határozószó (ritka) Anélkül, hogy hívnák v. hívták volna. □ Nem kell? Im azonban kelletlen, hivatlan A fiú betoppan. (Arany János) || a. (ritka) Rosszkor, meglepetésszerűen, alkalmatlan időben. □ Sokszor oly hívatlan érkezik | az ember! (Katona József)