HIVALKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
rosszalló)
- 1. (választékos) Tetszelegve, kérkedve mutogatja magát; tetszeleg. □ Vőlegény korában
minden férfiembernek megbocsátható, ha a tükre előtt hosszasabban hivalkodik. (Jókai Mór)
- 2. (választékos) Hivalkodik vmivel: kérkedve mutogat vmit; fitogtat. Kitüntetéseivel hivalkodik. □ Hermione
hivalkodik származásával: milyen gazdag asszony, ilyen jó szülőktől való. (Péterfy Jenő) Csak nem akar előttem hivalkodni az egyéni méltóságával? (Ambrus Zoltán) De mit tegyek? Hivalkodjam | Bánatommal a világnak? (Ady Endre)
- 3. (elavult) Idejét üresen, dologtalanul tölti; lebzsel.