Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki hódol (12) vki, vmi előtt; alattvalói hódolatot szavakban v. tettel, magatartásban kifejező. Hódoló alattvalók. Hódoló követek jöttek Mátyás udvarába. || a. (irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, hódolatot kifejező <magatartás, megnyilatkozás>. □ Levett kalappal állt ott a hódoló némaságban. (Mikszáth Kálmán) || b. (régies) <Főleg levélben, udvariassági formulaként, a legmélyebb tisztelet, alázat kifejezésére.> Hódoló híve vkinek. Maradok hódoló híve. Legmélyebb tisztelettel hódoló híve.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki (egészen) átadja magát vmely szokásnak, szenvedélynek, aki szenvedélyesen követ vmit. A divatnak hódoló nők; szenvedélyének hódoló férfi.
II. főnév -t, -ja (választékos) Az a személy, aki rajongásig menő tiszteletet érez vki, vmi iránt; vkinek, vminek odaadó, rajongó híve. A nagy író, a színésznő hódolói. □ Respublica, szabadság gyermeke Most hódolok, midőn még messze vagy, Hisz akkor úgy is hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Udvarló, imádó. A szép asszonynak sok a hódolója. □ Még nem szeret, s így hátra van szeretnie, szeretni engem tán, hív hódolót. (Vörösmarty Mihály)