Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (csak egyes számban) A hiú (1) melléknévvel kifejezett lelki, jellembeli tulajdonság. Anyai, női hiúság; → sértett hiúság; hiúságában sértett ember; vmi → hízeleg a hiúságának; fölébreszti, kielégíti vkinek a hiúságát; vkinek a hiúságát → legyezi; → legyezgeti vkinek a hiúságát. Megsértették a hiúságát. □ [A nemzetgyűléshez.] Kit a hiúság vagy silány önérdek Csábít e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre. (Petőfi Sándor) Pávai uramat megcsípte a hiúság bolhája. (Mikszáth Kálmán) Hízelgett a vén ember hiúságának, hogy Szeniczei báró jár az ő leánya után. (Krúdy Gyula) || a. Ebből fakadó magatartás; hivalkodás, tetszelgés (vágya). Hiúságból tesz vmit; hiúságból festi az arcát, a haját. □ Megsodorta bajszát, de az visszahajla A pajzán suhancok még inkább nevették E hiúságért az isten-teremtettét. (Arany János)
2. (régies, választékos) Hiú (3), tartalmatlan, haszontalan, hiábavaló dolog; semmiség, haszontalanság, hiábavalóság. Hiúságok hiúsága. Lemond a világi hiúságokról. □ Minden hiúság, mond a biblia. (Madách Imre)