HITFÉL főnév hitfelet [e-e], hitfele [e-e] (rendsz. birtokos személyraggal) (régies)
A beszélő v. a szóban forgó személyével azonos egyházhoz v. vallási közösséghez tartozó személy. □ A janinai toronyból látták a veszélyt, mely hitfeleiket fenyegeti. (Jókai Mór) || a. (régies) Hitfelek: vmely megnevezett egyház tagjai. □ A református hitfelek annál kevésbbé kezdték érteni a derék ácsmestert, mentül jobban iparkodott az magát
megértetni. (Jókai Mór)