HITEL [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (többes számban csak a 3a, b, c, 4 jelentésben)
- 1. (választékos) Bizalom, hit vkiben, szavainak, állításának, nyilatkozatának, cselekedeteinek őszinteségében, igazságában; megbízhatóságon alapuló megbecsülés. Hitele van (vkinél): hisz(nek) neki; nincs hitele: nem hisz(nek) neki; (régies) hitelre méltó: a) <személy> szavahihető; b) <beszéd> valószínűleg igaz; vki hitelre talál vkinél: vki hisz neki; vmi hitelre talál vhol, vkinél: elhiszi(k); hitelt ad vkinek: hisz neki, nem kételkedik szavában; hitelt ad vminek: elhiszi; hitelt → érdemel; hitelt érdemlő forrás, tény; elveszti hitelét: nem hisznek neki többé; vkinek a hitelét (le)rontja; hitelét vesztett ember; vkinek a hitelével visszaél. A rémhír nem talált hitelre. □ Csábíts pokolban, itt nem nyersz hitelt. (Vörösmarty Mihály) Atyja athéni származását kétségbe vonják azok, kik Kleon vádaskodásának hitelt adnak. (Péterfy Jenő) Ha nem találna nálad gyors hitelre | olvasó, amit mondok, nem csodálnám, | a kétkedés még tőlem is kitellne. (Babits MihályDante-fordítás)
- 2. (hivatalos, választékos) (rendsz. birtokos jelzős szerkezetben) Vminek hiteles volta, valódisága v. érvényessége. Állításának, ígéretének hitele; kétségbe vonja, (le)rontja vminek a hitelét; hitelt szerez vminek: hitelesnek, érvényesnek fogadja el, elhiheti; hitelét veszti vmi: nem tekintik többé hitelesnek, valódinak, érvényesnek; (ritka) vminek hitelét veszi: vminek a h.-ét elveszi, vmit megfoszt a hitelétől; megfosztja a hitelétől; a kiadmány, a másolat hiteléül: <a. k., a m. érvényességét igazoló felelős tisztviselő aláírása előtt álló megjegyzésként>. Ennek hiteléül a jelen oklevelet kiadjuk. □ A bankjegyek kétséges hitele mesés drágaságot idézett elő. (Jókai Mór) || a. (irodalomtudomány) Valószínűség, hitelesség; vminek élethű volta. A mese, a történet hitele; epikai v. eposzi hitel: az epikai műnek a történelmi hagyományokon alapuló valószerűsége. □ Van
történeti hitel
ezzel szemben megkülönböztetem az eposzi hitelt, mely nem törődik azzal, megtörtént-e a dolog, de igen, hogy él-e az
a nép tudalmában [= tudatában]. (Arany János) || b. (választékos) Az a mód, ahogyan a művész, az író v. a színész valószerűnek tudja elhitetni a kifejezett mondanivalót, az ábrázolt alakot v. helyzetet, ill. a játszott szerepet, s az ilyen módon való ábrázolás, alakítás eredménye. Hitele van az alakításának, játékának. Hősének nincs hitele.
- 3. Az a bizalom, amelynek alapján vki v. vmely intézmény, szervezet pénzt v. árut kap kölcsön azzal a feltétellel, hogy azt, ill. annak árát rendsz. kamatával együtt meghatározott idő múlva visszatéríti. Van hitele; helyreállítja, helyrehozza, növeli vkinek a hitelét; kockáztatja, elvesztette a hitelét; korlátlan hitelt élvez; rontja, veszélyezteti vkinek a hitelét. □ Én ezen kifejezést, "hitel", azon értelemben veszem, melyet közéletben a creditum jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkról nyert bizodalom. (Széchenyi István) Kölcsön kellett pénzt fölvennem (szerencsére hitelem volt). (Táncsics Mihály) || a. (kereskedelem, közgazdaságtan) Kereskedelmi ügyletnek, vásárlásnak a későbbi fizetést lehetővé tevő formája; az a lehetőség, hogy vki ilyen módon, ilyen feltételekkel kaphat, vásárolhat vmit; későbbi fizetés feltételével való (áru)vásárlás v. fogyasztás; hitelezés. Fedezetlen hitel; → nyílt hitel; felmondható, fel nem mondható hitel; hitel nincs!; hitelbe(n) v. hitelre ad, árusít, hozat, kap, rendel, szállít, vásárol, vesz vmit; egy éves hitelre adja az árut; felmondja, megvonja vkitől a hitelt. □ A hitelezők lecsitulnak, sőt még a hitel zsilipjei is megnyílnak egy időre. (Mikszáth Kálmán) Azok az átkozott szabók a bíróság embereinek sem dolgoznak sokáig hitelbe. (Krúdy Gyula) Levesének nincs sava-borsa, | hitelt nem ád a fűszeres. (József Attila) || b. (kereskedelem, közgazdaságtan) Pénzeszközök átengedése, ill. előlegezése meghatározott időre kamatfizetés ellenében. Elszámolási, hosszú lejáratú, kereskedelmi, középlejáratú, ráfordítási, rövid lejáratú hitel. || c. Hitelkeret. Állami, beruházási, költségvetési hitel; hitelt → átruház; hitelt nyit vkinek; emeli, növeli vkinek a hitelét; túllépi a hitelt. Az állam hitelt engedélyez valamely célra. Az országgyűlés megszavazta a hitelt.
- 4. (pénzügy) Rendsz. kamatra adott kölcsön. → Olcsó hitel; → személyi hitel; termelési hitel; hitelben részesít vkit; hitelre van szüksége; hitelt biztosít, engedélyez vkinek; hitelt vesz igénybe vmely célra; hitelt ad, folyósít, nyújt, utal ki vkinek; hitelt bocsát vkinek a rendelkezésére; (a bank) csökkenti, korlátozza a hiteleket: az addiginál kisebb összegű kölcsönöket ad; megtéríti, visszafizeti a hitelt. Nem kapott sehol hitelt.
- 5. (közgazdaságtan, 1945 után) <Szocialista társadalomban> a társadalom tervszerűen létrehozott pénzalapjainak mozgásformája, mely a szocialista újratermelési folyamatot szolgálja. A szocialista államban a hitel a dolgozók jólétének fokozását segíti elő.
- Szóösszetétel(ek): 1. hitelalap; hitelbér; hitelbiztosítás; hitelcsalás; hitelcsaló; hitelegyenleg; hitelegyesület; hitelegylet; hitelélet; hitelellátás; hitelelmélet; hitelengedélyezés; hitelfedezet; hitelfelmondás; hitelfelosztás; hitelfelvétel; hitelforgalom; hitelforrás; hitelgazdálkodás; hiteligény; hiteljegy; hitelkedvezmény; hitelkérelem; hitelkínálat; hitelkorlátozás; hitelmegszorítás; hitelmegtagadás; hitelmegújítás; hitelmegvonás; hitelösszeg; hitelpénz; hitelrendszer; hitelszámla; hitelszerzés; hiteltörvény; hitelviszony; hitelvisszavonás; hitelzálog; 2. anyaghitel; áruhitel; bankhitel; célhitel; folyószámlahitel; jelzáloghitel; póthitel; váltóhitel; záloghitel; zöldhitel.
- hitelű.