HITEGET [ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Olyan ígéretekkel áltat, biztat vkit, amelyeket nincs szándékában teljesíteni.
Üres ígéretekkel hitegeti; azzal hitegeti, hogy
Folyton csak hitegetnek bennünket. Házassággal hitegette a leányt. □ Ne higyj magyar a németnek, Akármivel hitegetnek. (népköltés) Ne hitegess, Lucifer, ne tovább, Hagyj tudnom mindent. (Madách Imre) Nézze, ne hitegessen. Beszéljen őszintén
(Kosztolányi Dezső) || a. Azzal áltat vkit (nő férfit, férfi nőt), hogy szereti, szerelmes belé.
Ha nem akarod elvenni, ne is hitegesd. □ Ha nem szeretsz, mért hitegetsz? (Petőfi Sándor)
- hitegetés; hitegetett; hitegető.