HIRTELENKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. Kellő megfontolás, körültekintés nélkül, elsietett módon, hirtelen (II. 2) ember módjára beszél v. cselekszik. Ne hirtelenkedjél! Kár hirtelenkedni! □ A hírt és dicsőséget a publikum osztogatja, gyakran igen hirtelenkedve. (Bajza József) Nem kell hirtelenkedni,
álljunk ide
, a lépcsőkön megvívhatunk velük egyenkint. (Jókai Mór)
- 2. (ritka) <Hirtelen haragjában, felindult lelkiállapotában> helytelenül cselekszik. □ Ne hirtelenkedj, szólj előbb, ha hős vagy. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: elhirtelenkedik.
- hirtelenkedés; hirtelenkedő.