HÍM [2] főnév -et, -je [ë, e] (
régies)
- 1. <Vmely kelmére, ruhára, bőrre finom, színes fonállal v. gyönggyel> kivarrt dísz(ítés), minta. □ Aj Bíró szép Anna ablakba ül vala, | Hímit varrja vala fekete selyemmel. (népköltés) Van nekünk becsületes viseletünk, akinek módja van hozzá, kifűzheti gyöngysorokkal; hímet varrhat rá. (Jókai Mór)
- 2. (költői) Ennek készítésére való v. használt fonál. □ Karcsú derekára felkötötte
[az] övet, melynek végébe pálmák voltak varrva hímmel. (Jókai Mór) Szövi selyem szálból, varrja arany hímmel
(Mikszáth Kálmán)
- Szólás(ok): (elavult) hímet varr vkiről, vmiről: vkit, vmit mintának, példának tekint, állít.
- Szóösszetétel(ek): aranyhím.