HÍRNÉV főnév hírnevet v. (
régies) hírt-nevet; hírneve v. (
régies) híre-neve (csak egyes számban) (
választékos)
Rendsz. kiváló tulajdonságokkal és tettekkel, eredményekkel szerzett és általánosan elismert jó hír (6), jó név, dicsőség.
Világra szóló hírnév; → lehanyatlik vkinek a hírneve; hírnevet szerez magának. □ Apám, el kell mennem, Háború zajában hírt-nevet szereznem! (Petőfi Sándor) De, kivel nem ér föl egész világ ökre, Dicső híre-neve fennmaradt örökre. (Arany János) Nekem az öröm nem öröm, Fejfájás a mámor s a hírnév. (Ady Endre) || a. (
választékos) Általánosan elterjedt vélemény vkiről, vmiről akár jó, akár rossz értelemben.
Kétes, rossz hírnév; jó hírnévnek örvend.
- Szóösszetétel(ek): világhírnév.
- hírnevű.