HÍRLIK tárgyatlan ige -ett, -eni [ë, e] (csak egyes szám 3. személyben; felszólító módban nem haszn.) (
választékos,
irodalmi nyelvben)
Híre járja, vmely hír van vmiről, vkiről; híre terjed.
Az hírlik róla, hogy megszökött. Úgy hírlik, hogy
□ Parlamenti körökben hírlik, hogy az új bihari főispánnak
van egy alkalmas kiadó lakása. (Mikszáth Kálmán) Fellép Lajos gróf az ősszel képviselőnek
Hm!
Hírlik már, de nem hittem, hogy komoly dolog. Az apját elvadították a politikától. (Kaffka Margit)