Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies) Olyan <személy>, aki vkinek az üzenetét megbízásból máshoz viszi. □ Hogy híre legyen, mint tisztelnek meg Egerben | Ily rendű követet, Hírhordó törököt tűzhöz térhelyre [= a tűz körüli térségre] vezetett. (Vörösmarty Mihály)
2. (népies, rosszalló) Olyan személy, főleg nő, aki a bizalmas közléseket (bajkeverő szándékkal) másnak is közvetíti v. elmondja. Hírhordó asszony. □ Kovácsné a beszédes, hírhordó Csörgőnét híven másolta [= ábrázolta a színpadon]. (Vörösmarty Mihály) Amália szerelmes lett Zelczbe; s ezt hírhordó barátok nem mulaszták el a báróval tudatni. (Jókai Mór) || a. (ritka, rosszalló) Ilyen személlyel kapcs., rá jellemző. Hírhordó szokás, tempó.
2. (népies, rosszalló) Olyan személy, főleg asszony, aki másokról szerzett bizalmas híreit illetékteleneknek továbbítja; pletykahordó, hírharang. □ A furfangos asszony beletalálta magát a hajdani hírhordó szerepébe, s kezeli a főrangú család minden titkát. (Jókai Mór)