HAJAJ indulatszó hajajh, hajajaj (
bizalmas) (néha az első szótag erősebb hangsúllyal s hosszan ejtve)
- 1. <Sóhajtás, lemondás, kellemetlen dologba való belenyugvás kifejezésére.> [Emlékszem, apáddal sokat beszéltünk a jövődről.] Hajaj, régen volt az! □ Tyűh! szisszent fel Bibók. Hajajaj! (Többet nem mondott. Ebben benne volt bámulata, elcsüggedése és hátrálása) (Mikszáth Kálmán) Hajaj sóhajtott nagyokat [a tanító], s szórakozottan tett-vett a szobában. (Móricz Zsigmond)
- 2. <Nyomosító szóként, főleg fokozó értelmű mondat bevezetésére.> [Írtál neki?] Hajaj, de hányszor! [Nagyon sokan voltak ott.] Hajaj, de mennyien! || a. <Elismerés nyomósítására.> □ Az én anyám az asszony vót. Hajajh. (Móricz Zsigmond)