Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan, aki, ami hirdet vmit. Hirdető iroda, ügynökség, vállalat; a nép művészi képességeit hirdető kerámia, kézimunka. □ A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a nép győzelmét hirdető művészetet. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Olyan, ahol hirdetnek vmit, hirdetésre való, haszn. Hirdető oszlop ←; hirdető tábla.
II. (gyak választékos) főnév -t, -je [e]
1. Vmely eszmét valló v. terjesztő személy. A munkásosztály vezető szerepének, a szocializmus eszméjének hirdetői; az igazság hirdetője. || a. (választékos) Vminek a hirdetője: olyan emberi tevékenység, alkotás, mű, amely vmely képesség, erő tanúsítója, bizonyítója, vmely fontos esemény v. emlék megörökítője. Legyen az emlékmű a felszabadulás hirdetője. Ez a szobor Kossuth nagyságának a hirdetője.
2. (ritka) Hirdetést feladó személy. A hirdetők száma egyre növekszik. || a. (bizalmas) Olyan iroda v. vállalat, ahol hirdetnek, v. hirdetések közlését elvállalják. A hirdetőben közölték velem. || b. (bizalmas) Hirdetőtábla. Mi van a hirdetőn?
3. (régies, irodalmi nyelvben) Hírnök. □ Nyargalódzik fejér lován a hirdető. (Arany János)